Gyerekkoromban azt tanultam, hogy "öndícséret büdös", de szó, ami szó, jól esik, amikor a fényképeim átadása után köszönőlevelet kapok. Párat idemásoltam, persze név nélkül.
„...megkaptuk a fényképeket, köszönjük. Vicces, hogy mennyi olyan részletet is viszontlátunk rajtuk, melyekre fel se figyeltünk.”
„Tök jó, hogy ilyen sok művészi ihletésű beállításod van."
„El se hiszem, hogy lehet rólam jó fényképet is készíteni. Mindig is fényképfóbiám volt, férjem hosszas unszolására sikerült csak rávenni engem, hogy legyen fotós az esküvőnkön.”
„Fantasztikusak a képek. Nehéz lesz dönteni, melyiket küldjük a megköszönő levélbe.”
„A képeket az ismerőseinknek mutogatva olyan érzésünk van, mintha ismét a forgatagban lennénk. Mi a titka, hogy ilyen élőek a fényképek?”
„Köszönjük munkádat, különösen, hogy szinte észrevétlenül dolgoztál, látszik, hogy ismered már a szertartások menetét. Múltkor voltunk egy esküvőn, ahol az anyakönyvvezetőnek be kellett szólnia a fotósokra olyan zavaróak voltak. Te tényleg szolídan dolgozol, és ez tök jó."„...„jó érzés a tudat, hogy a pénzünkért magas minőséget kaptunk. Mindenképpen ajánlani fogunk barátainknak is.”
„Köszönjük az odafigyelést és az esküvőszervezéssel kapcsolatos egyéb tanácsokat.”
„Mindegyik képen látszik az átgondoltság, és jó, hogy ilyen gyorsan megkaptuk őket.”